1929-2020
Halála: 2020. Laxenburg, Ausztria

Csizmazia Ernő 1929. február 23-án született buzgó keresztény családban, de sajnos már kisgyerek korában elvesztette szüleit, jó rokonai nevelték fel. A szaléziakkal Szombathelyen ismerkedett meg, és elhatározta, hogy ő is követni fogja Don Boscót. Jelentkezett szalézinak! Ebben az időben nagy dolog volt ez, hiszen már megkezdődött az Egyház üldözése. Tanakajdon (Vas megye) volt novícius, majd az első fogadalom letétele után Mezőnyárádra került tanulmányai folytatására. Sajnos 1950. június 13-án neki is, mint a többi rendtársának, el kellett hagynia a rendházat. Vége szakadt a szép szalézi életnek! Az ismeretlen világ állt előtte.

Hála a Jóistennek és az akkori tartományfőnöknek, Ádám László atyának, sikerült elkezdenie tanulmányait a váci papi szemináriumban. De sajnos ez sem tartott sokáig. Az akkori kommunista vezetőség ezt nem nézte tétlenül. 1952-ben a szemináriumból is távozni kellett a szerzeteseknek.

Ernő atya előbb Győrben dolgozott, mint hegesztő, majd Budapesten a Láng Gépgyár dolgozója lett. Ezalatt is megmaradt szalézinak. Sokszor titokban vett részt a közösség munkájában. Nehéz évek teltek így el. Végre az 1956-os forradalom lehetővé tette, hogy elhagyja az országot és külföldre menjen.

1956. december 8-án Torinóban találkozott Havasi József atyával. Kis kitérőkkel folytathatta teológiai tanulmányait Monteortonéban és végre, 1960. február 11-én pappá szentelték. Négy magyar fiatal szalézi részesült ekkor a Segítő Szűz Mária-bazilikában a papság szentségében. Távol hazájuktól, idegenben lettek az Anyaszentegyház és a Szalézi Társaság papjai. Ezek a fiatal papok között volt Csizmazia Ernő atya is.

A hazatérés reménytelen volt, így Ernő atya Ausztriába került, mégpedig Klagenfurtba. Több évig volt itt ifjúsági nevelő, majd Grazba került a szaléziak ottani intézetébe. Sikeres nevelői évek után, miután a grazi házat bezárták, Bécsbe került, ahol a fiatal inasokkal foglalkozott. Kitűnő futball tudásával és kedvességével itt is hamar megnyerte a fiatalok szívét.

Idős korában az elöljárók Eisenstadtba (Kismarton) küldték, ahol az irgalmas rendi kórházban lett lelkész. Humorával, kedvességével itt is hamar elnyerte a betegek szimpátiáját. Nagy szeretettel vette körül a betegeket. Sokan gyógyulásuk után is felkeresték. Így nem csoda, hogy a kismartoni püspök kitüntette őt.

Miután fogytak évei, a tartományfőnök úr visszavitte Bécsbe a Salesianumba, ahol csendesen, békésen élhette az idős szaléziak életét. Ereje azonban egyre jobban elhagyta, már nem tudta magát ellátni, így a laxenburgi idősek otthonába került, ahol 2020. május 17-én, életének 92-ik, szerzetesi életének 71-ik, papságának 61-ik évében elhunyt. Nyugodjék békében!